Kövesdi templomrom

N 46° 55’25.6” E 17° 49’59.1”

A ROM Vándor program második állomása a Kövesdi templomrom, amely a Balaton partján, Aszófő község külterületén található, egy fás-ligetes, természetvédelmi terület ölelésében. A balatoni panorámával, a megművelt külterületi tájképpel, a makettszerű vasútállomással, a nyárfákkal övezett bevezető úttal egy mesebeli helyet talál a látogató, amely mesebeli történetet is rejt. A sok viszontagságot megélt XIII. századi templom egyedülálló adottságú, falait egy római kori villára építették.

Romtörténet

Feltételezhető, hogy a mára elpusztult Kövesd település a korábban itt, az Aszófő és Örvényes között elterült római kori épületeknek az Árpád-korban már vélhetően romos, köves területe után kapta a nevét. A templomrom a település 1260 körül épült román kori, egyhajós, egyenes szentélyzáródású, keletelt, sekrestyés templomának maradványa. Igényesen megmunkált épületdíszeivel kiemelt értéket képvisel a falusi templomok között. A több építészeti periódusban átépített szakrális épület főhomlokzatát egykor a vándorok védőszentjét, Szent Kristófot ábrázoló freskó díszítette, erről Rómer Flóris is említést tett. 1552-ben a török hadjárat idején a templommal együtt pusztult el Kövesd települése is.

A templom egykoron díszes, bélletes kapujának háromszögű lenyomata ma is megfigyelhető a falszöveten, fölötte egy kerek ablak látható. Szintén a főhomlokzaton őrződött meg az eredeti, csúcsíves és gömbdíszes ívsoros párkány egy jelentős része, ami valószínűleg az épület homlokzatain is körbefutott. 1958-ban dr. Zádor Mihály építész vezetésével, valamint egyetemi hallgatók bevonásával kisebb kiegészítésekkel konzerválták a romot, azóta nem történt felújítás. Az akkori feltárásoknál előkerült a szentségtartó fülke, a mellékoltár eredeti fedköve; ez utóbbi visszakerült a helyére, a területen található római kori oltárkövet is ekkor találták meg.

A heterogén falszövet mintegy 14-féle kőtípust rejt, a beépített változatos kőanyag jellegzetes, karakterformáló eleme a romtemplomnak. A bazalt, bazalttufa, többféle mészkő, dolomit, homokkő mellett a falazatban megjelennek másodlagosan felhasznált római kori faragott kőelemek, illetve középkori tégladarabok. A római villa falaira épült templom maradványa szép példája a rom-kontinuitásnak.

Két évezredes történeti helyszín

A romhelyreállítási programhoz kapcsolódóan a műemlék területén talajradaros geofizikai vizsgálatot végeztek. A kutatás új, jelentős tudományos eredményeket hozott. Sikerült beazonosítani a templom egykori körítőfalát. Megerősítést nyert egy nagy méretű, 120 × 65 méter kiterjedésű villakomplexum megléte, amely tipológiája és a korábbi leletek alapján a római korra datálható. Az egykori épület északi végén egy szimmetrikus elrendezésű apszisos, belső udvaros fogadóterem helyezkedett el. A villaépülettől nyugatra egyszerűbb melléképületek, a forrástól délnyugatra pedig egy kéttraktusos, apszisokkal bővített épületet azonosítottak. Keleti és nyugati irányban a villagazdaságnak még több épülete lehetett, és bizonyosan ide tartoztak a környéken előkerült római kori téglasírok is.

A romemlék körüli földfelszín alatt felderített falak egyik legmarkánsabb egysége egy háromkaréjos épület, amelynek négyzetes központi teréhez egykor három oldalról egy-egy félköríves apszis csatlakozott. Ez az épülettípus eredetileg a római császárkori építészet (elsősorban a fürdők) kedvelt térkialakítása volt, és később az ókori keresztény templomok jellegzetes formája lett. Izgalmas kérdéseket vet fel az épület pontos funkciójának azonosítása, amelyre pontosan megegyező irányultsággal, mintegy ezer évvel később felépítettek egy középkori templomot.

Talán a romterület több kultúrtörténeti korszakon keresztül átörökítődött mint szakrális funkciójú tér?

Az épületkomplexum délnyugati részén elhelyezkedő melléképület további érdekességeket tartogat. Három helyiségében megemelt padlószintet mutatott ki a földradaros mérés, amely padlófűtés (hypocaustum) létére utal. Mindez, illetve a legalább két, ide befutó, kb. 20-30 cm széles mesterséges vízvezeték egy fürdő funkciójú épületet valószínűsítenek. Az egyik vízvezetékcső a forrás felé leágazik, ezért nem kizárható feltételezés, hogy a forrás az egykori fürdő vízvezetékének máig fennmaradt kifolyása.

ROM Vándor

A Market Építő Zrt. ROM Vándor elnevezésű vállalati társadalmi felelősségvállalási programjának keretében 2023-ban végzett felújítási munkálatainak elsődleges célja méltó módon megóvni, bemutatni és népszerűsíteni e különleges romemléket. A tervezői koncepció alapvetése a rom műszaki felújítása, a költői romban rejlő esztétikai és történeti értékek, a rom és táj harmonikus viszonyának megőrzése mellett kisléptékű kortárs kiegészítések értéknövelő hozzátételek kialakítása, továbbá a kutatási eredmények építészeti/tájépítészeti bemutatása. A felújítási részeként a romemlék eredeti középkori vakolatait restaurálták, az ívsoros párkány faragott köveit konzerválták. A rossz állapotú, szilárdságát vesztett falakat visszabontották, és eredeti kövekből, az eredeti falszövet tulajdonságai szerint „programozott anastilosys” módszerrel, műemléki habarcsba rakva újrafalazták. Az előkészítés során több új, jelentős tudományos eredmény is született, amelyeket felhasználtak a helyreállításkor.

A fény útja és térkijelölő szerepe

Minden egyes műemlék más-más beavatkozást kíván. A koncepció részeként a romhelyszínekhez egy-egy „üzenetet” rendeltek, amely egy központi elemre épül, illeszkedve az adott építmény történetéhez, identitásához. A kövesdi templomrom esetében a központi elem a fény, egész pontosan a „fény útjának” üzenete volt.

SOL OMNIBUS LUCET,
azaz
A NAP MINDENKIRE SÜT…

A tervezés részeként megvizsgált napjárás és a templom tájolásának összevetése páratlan eredményt hozott. A tavaszi és az őszi napéjegyenlőség idején a homlokzat körablakán késő délután átsütő nap fénye a főoltárra esik. Erre utalva az ablaknyílás betétjébe egy fémgyűrűt helyeztek, amely egy latin feliratot rejt: „SOL OMNIBUS LUCET”, azaz „A NAP MINDENKIRE SÜT”, míg a gyűrű párjaként a főoltár homloklapján is megjelölték a napéjegyenlőségi fényfolt helyét. A két végpont a jeles napokon egyszerre csillan fel, rekonstruálva és szemléltetve a fény szakrális, helykijelölő szerepét.

A csend tere

A visszafogott kortárs kiegészítések erősítik a romtemplom szakrális kontinuitását, amelynek főbb elemei:

  • A sekrestyében elhelyezett egyedi gyártású műkőpad a személyes elcsendesedés, a „megérkezés” eszköze.
  • A templombelsőbe kihelyezett két műkőmécsestartó rendezett formába gyűjti a korábban elszórva található mécseseket, méltó teret biztosítva „fény” ceremóniájának.
  • A sekrestye északi fala különleges tárgyat rejt – egy romnaplót –, amely 99%-ban kőporból készült. Ebbe minden Vándor kedve szerint írhat, rajzolhat, megosztva gondolatait a romlátogatók közösségével.
  • A templomküszöb nem ismert, ezért a belső zúzottkő burkolat határán, annak megtámasztására a mostani nyílásba fémszegély került.
  • A környezetrendezés részeként a római kori oltárkövet visszahelyezték az egykori háromkaréjos épület területére.

Archaikus térhasználat

Az egykori középkori templom körítőfalának nyomvonalát és kapubejáratát is azonosították, ezeket tájépítészeti eszközökkel jelenítették meg. A cinteremfal külső kontúrja mentén, mintegy 160 méter hosszan hagyományos technikával készült, kézzel fonott vesszőkerítés épült. Ez a tájelem újra elválasztja egymástól a templomhoz tartozó belső szakrális teret a profán világ külső helyszínétől. A körítőfalnak régen komoly szerepe volt, fizikailag lehatárolta a templom szakrális területét, kijelölte és védte a temetkezési részt, de szimbolikus jelentősége is volt: a falakon belül nem lehetett viszály, háborgás. Örökérvényű szellemi örökség és üzenet ez minden közösség számára.

A „rommentő program” figyelmet fordít a helyi közösségek tájékoztatására, aktivizálására, amely az önkormányzatokkal való egyeztetés mellett testületi és lakossági fórumok keretében történik.

A vállalat dolgozói egy „önkéntes nap” keretében bekapcsolódhatnak a munkálatokba. Aszófőn a vesszőkerítés készítésénél és a környezetrendezés befejező munkálatainál közel 30 fő önkéntes munkatárs segédkezett. Emellett workshopok keretében ismerkedhettek meg a hagyományos vesszőfonás és kőfaragás technikáival.

Mintha az aktuális történelmi, gazdasági helyzetünk is arra szólítana, hogy gondoljuk újra meglévő értékeinket, szellemi erőforrásainkat, tekintsünk rájuk máshogy. Nem kell feltétlenül egzotikus helyre utazni, fedezzük fel az egzotikumot országhatárunkon belül, ami lehet, hogy csak egy útelágazásra van tőlünk. A majd’ 800 éves építmények másodperc világunkban örökkévalónak tűnnek, ennek értékét szeretnénk megóvni és felmutatni, egyúttal romélménnyel inspirálva a kirándulókat, túrázókat, zarándokokat.

E különleges adottságú történeti helyszín egyedülálló örökségünk; méltó megőrzése közös feladat.

ROM Vándor Program 02. / ASZÓFŐ

Fővállalkozó: Market Építő Zrt.; Programigazgató: Belecz Péter; Projektvezető: Krenn Tamás; Építésvezető: Szabadosi Tamás; Szakipari referens – kertészet: Windisch Mária; Műszaki előkészítő: Jung Ágnes

Partnerek

Tervezés: Kelemen Bálint vezető tervező (KÖZTI); Táj- és környezetrendezés: Havassy Gabriella (KÖZTI); Tartószerkezeti vezető tervező: Váczi Péter (KÖZTI); Tudományos dokumentáció: Rácz Miklós; Kőzet-habarcsvizsgálat, faldiagnosztika: dr. Török Ákos (BME); Restaurálás: Szabó Zsófia, Bánfi Gábor; Kőszobrász-restaurátor szakértő: Osgyányi Vilmos; Szakmai tanácsadó: Arnóth Ádám (műemléki szakértő); Régészeti partner: Salisbury Régészeti Kft.; 3D pontfelhő, ortofotó: Szappanyos Tibor / Kvalitron Kft.

Kivitelezés

Market Építő Zrt., Market Épületszerviz Kft., OKM Kft., Bánfi Gábor restaurátor, Takács Edvárd táj- és kertépítő mérnök, Harappa Kft., T-Brass Kft., Ornamentika Kft.

Jelöletlen képek: ROM Vándor projekt csapata